Klopátra tűje

Az ókori egyiptomi civilizáció legkiemelkedőbb emlékei közé tartoznak az obeliszkek, ezek ez egyetlen gránittömbből kifaragott, kicsúcsosodó végű, negyszögletes oszlopok, melyeknek felületet simára csiszolták, majd feliratokkal és rajzokkal diszitették.Az obeliszkek közel 4000 esztendővel ezelőtt készültek, alkotóiknak csak a legalapvetőbb szerszamok és eszközök áltak rendelkezésükre.
A legnagyobb egyiptomi obeliszk, mely több mint 30 méter magas és közel 455 tonnlát nyom, III. Tuthmószisz fáraó parancsára készült, és ma a római Pizza San Giovanni in Lateranó-t ékesiti. Egy ennél is nagyobb méretü oszlop hevrer befejezetlenül az Asszuán közelében lévő kőbányában , ahol az obeliszkek kőtömbjeit fejtették. A két legérdekesebb obeliszk szintén III. Tuthmószisz megbizásából készült, ezek a mai Kairótól északra található heliopoliszi Nap-templom bejáratát diszitettek. Később „Kleopátra tűi” néven lettek ismertek, az egyik Londonba került, a másik New Yorkba. De vajon hogyan faragták ki az egyiptomiak ezeket az oszlopokat fémeszközök nélkül? Hogyan szállitották el őket kerék nélkül, és hogyan állitották fel hiszen nem ismerték sem a darut, sem az álványozás módszerét, sőt, az emelőcsigát sem.
Az obeliuszkek valószinüleg részben vallási, részben szertartási funkciót töltöttek be. A nap isten tiszteletére emelték őket , legelőször Heliopoliszban, mely a napkultusz központja volt. Az oszlopok feliratai azonbana földi uralkodók tetteitdicsőitették, Kleopátra tűinek minden oldalán feliratokat találunk amelyek bevésett hieroglifákat dicsőitenek.
Kleopátra tűi vörös gránitból készültek,mely ugyanabból az aszuani kőbányából származott, ahol a befelyezetlen mű hever. Ez lett volna a világ legnagyobb obeliszkje-több mint 40 m magas és 1168 tonna súlyú-, de a kifejtés közben a munkások egy repedést fedeztek fel a gránitban, és otthagyták. A régészek számára rendkivül fontos ez a lelet.
A kőfejtést irányitó mérnökök először kijelölték azt a területet ahonnan egy darabban kifejthető a hibátlan gránittömb. Ehhez próbafúrásokat végeztek a sziklában. Ha sikerült kiválasztani a területet, legelőször simára csiszolták a szikla felszinét. Ezután téglákat fórósitottak fel, ráhelyezték a sziklára, majd meglocsolták őket hideg vizzel, amitől enyhén megrepedezett a szikla felszine.
Ezután az obeliszk két oldalán árkokat vájtak a kőbe. Munkamódszerükre a kőbányában találtdolerit kőgolyók alapján következtethettünk. Ezek a tiz-harminc centiméter átmérőjű, öt kilógram körüli kőgolyók a sivatagban hevernek szerteszét, onnan hozták őket a bányába. A köveket a mgasba emelték, majd ráejtették őket a sziklára, igy törték össze. A munkát a munkafelügyelő ritmikus kántálása vezényelte.
Nagyon lassan haladtak valószinüleg fél évig, egy évig is eltartott, amig sikerült kivájni a kellő mélységű árkot. A következő lépésben el kellett választani az obeliszk alsó lapját a sziklától. Először kivájtak egy fojosószerű részt az obeliszk alatt, aztán fagerendákkal támasztottak meg alulról, amint folyamatosan, vizszintesen haladtak a kivájással. Eggyes vélemények szerint faékeket is használtak, mások úgy vélekedtek, itt is a dolerit kőgolyókat alkalmazták.
Az obeliszk diszitése valószinüleg már a kőbányában elkezdődött, bár az is lehet hogy a végső simitásokcsak akkor történtek meg, amikor az obeliszk már a helyén állt.
A következő feladat az volt hogy az obeliszket kiemeljék az árokból és bárkákkal elszálitsák a Niluson a felállitás helyére.Nem használtak fagörgőket a vontatáshoz , de legalább 6000 embere és 40 kötélre volt szükség. Feltételezés szerint a bárkákat kihúzták a Nilus partjár és mélyen beásták őket a homokba. Az obeliszket viszont homokpadkára helyezték, majd fokozatosan kiásták alóla a homokot és igy emelték át a bárkákra. Amikor megjött az áradás, viz megemelte a bárkákat, és megkezdődhetett a nagy utazás.
III.Tuthmószisz legalább hét obeliszket állitott fel: ötöt Thébában, kettőt pedig Helipoliszban. Ezekből négy maradt ránk de egyik sincs az eredeti helyén. Kleopátra két tűjének különösen hányatott volt a sorsa. 1500 éven át Heliopoliszban álltak, miközben Egyiptom hol az etiópok , hol a perzsák igáját nyögte, majd a görögök hódititták meg Nagy Sándor vezetésével. Kleopátra i.e. 30-ban halt meg, ekkor a két obeliszket atengerparti palotájának kapujához szállitották. Évszázadokkal később ragadtak rájuk a “Kleopátra tűi” elnevezés.
Ezen a helyen álltak tehát az obeliszkek újabb 1500 évig, miközben Kleopátra plotája lassan rommá lett. Nem tudjuk pontosan, hogy mikor történt, de az egyik obeliszk idővel ledőlt. 1798-ban a hatalmat visszanyert törökök hozzájárultak, hogy a brittek magukkal vigyék Angliába a ledőlt obeliszket.
Az angolok végül csak 75 esztendő múltán hajtották végre a tervüket, mialatt az obeliszk továbbra is ott hevert a homokban, kitéve a kiváncsiskodó túristáknak, akik nagy előszeretettel véstek le róla kis darabokat szuvenir gyanánt. 1867-ben komoly veszélybe került , ugyanis egy Giovanni Demetrio nevű görög kereskedő épitkezés céljából felvásárolta a földterületet. Mivel elmozditani nem tudta volna, épitőanyagként akarta felhasználni. Kleopátra tűje Sir James Alexander tábornoknak köszönhette megmenekülését, aki elszállitotta az obeliszket a területről.
Egy speciális, henger alakú hajót terveztek a 185 tonnás obeliszk szállitásához. Aig nyugodt volt a tenger, nem is volt semmi baj, amikor azonban a Viscayai-öbölben jártak, kitört a vihar és a Cleopátrának nevezett hajó egyszerüen eltünt, de a Fitzmaurice hajó felfigyelelt a már-már sülyedő hajóra, és nagy nehézségek árán sikerült bevontatnia Ferrol kikötőjébe. Innen aztán végül felvontatták a Temzén, és az obeliszket felállitották jelenlegi helyén, a londoni Temze-parton. Az obeliszk párját az Egyesült Államokba szállitották egy jóval biztonságosabb tengeri járművel, és a New York-i Central Parkban állitották fel.
A két obeliszket-valamint Párisban, Isztambulban és Rómában található társaikat- még azelőtt szállitották el Egyiptomból mig a nyugatiaknak megszólalt volna a lelkiismerete. Róma még az ókorban szerezte tizenhárom obeliszkből álló gyüjteményét, az isztambúliak is ókori szerzemények, London, Párizs és New York azonban a XIX. Században tettek szert obeliszkjeikre. A modern épületek mellett, szinte észrevétlenül állnak, mig Egyiptomban az emberek vagyonokat fizetnének hogy eredeti környezetben láthassák őket.